Rebecca Scott
Amikor visszatértem a házunkba Stef csak mérgesen nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem nemtörődöm módon.
-Olyan egy barom vagy!-emelte fel a hangját.
-Az én kurva anyámat...-tettem fel védekezőn a kezemet, mire még egy mérges pillantással illetett a testvérem.-Bocsánat, hogy élek... többször nem fordul elő.
-Na hagyjuk.-mondta Stef.-Amúgy jól van mindenki?
-Aha.-mondtam mosolyogva.-Egyébként találtam egy új oldalt a könyvben...
-Na és miről volt szó?-kérdezte Stef.
-A te erőd nagyon fontos, de az enyém nélkül nem nagyon tudod használni, mivel nekem kell téged megvédenem. Azt mondják, hogy jobb lenne, ha emberfeletti lények lennénk. Egyébként nagyon ritkán fordul elő, hogy emberek kapják ezeket a képességeket, sőt még nem is fordult elő ilyen. Mindig volt valami cél az olyanokkal, mint mi, de most semmi jelentőségét nem észleli a könyv. Nagyon óvatosnak kell lennünk és nyugodtnak kell lenned.-mondtam.
-Miért te lehetsz ideges?-vonta fel kérdőn a szemöldökét Stef.
-Hogy máshogy védhetnélek meg?-kérdeztem mosolyogva.-Na írjuk meg a lenyót és együnk.
-Oké.-mondta mosolyogva Stef, majd elindultunk a szobánkba felfelé. A szobámba érve szédülni kezdtem, de nem nagyon tudom, hogy miért is. Inkább nem foglalkoztam vele, hanem leültem megírni a házit. Mikor kész lettem erős fájdalom hasított a fejembe, így lementem és bevettem egy fájdalomcsillapítót. Nekiálltam a vacsorának és mikor Stef kész lett, ő is segített. Hirtelen nagyon megszédültem, így nem is foglalkozva a késsel a kezembe kapaszkodtam meg a konyhapultban. A kés hirtelen esett ki a kezemből, de nem ért földet és egy erős fájdalmat éreztem, majd sós könnyek folytak végig az arcomon. A lábamra pillantottam és ott volt benne a kés. Stef ledermedve figyelt engem, míg én lehajoltam és kivettem a lábamból a kést.
-Ó, hogy az a...-kezdtem bele "imámba".-Stef hoznád az elsősegély dobozt vagy megvárod míg elvérzem?
-Hozom, hozom.-kapott észbe Stef, majd felrohant az emeletre és lehozta azt. Én leültem és elkezdtem leápolni a sebem, míg ő össze-vissza rohangált, majd egy ajtócsapódást hallottam. Kb. 5 perc múlva Stef Stefan és Damon társaságában lépett be a nappaliba.-Légyszi, csinálj valamit Stefan!
-Nem megmondtam, hogy jól vagyok?-kérdeztem mérges pillantásokkal illetve testvéremet, mire ő ezt csak egy aggódó pillantással viszonozta.
-Te meg mit csináltál?-lépett közelebb Stefan.
-Csak a lábamba állt a kés...-játszottam a nemtörődömöt, de közben nagyon fájt a lábam.-Nyugodtan menjetek haza, Stef nem szeretnél még valakit riadóztatni? Mondjuk Isaac-et, Scott-ot vagy épp Stiles-t?!-pattantam fel mérgesen, majd a lábammal nem törődve indultam el kifelé, úgy, hogy majdnem fellöktem a vendégeinket is.
Stefanie Jonson
-Becca!-kiabáltam utána, de ekkor becsapódott a bejárati ajtó. Gyorsan kiszaladtam Becca után és azt láttam, hogy sír. Hirtelen megláttam egy ismerős kocsit... Stiles... akaratomon kívül kezdtek el potyogni nekem is a könnyek a szememből. Mikor megtöröltem a szemem láttam, ahogy Becca elrohan és láttam a vérfoltokat mögötte. Ösztönösen futottam utána... az erdőbe ment és egyszer annyit láttam, hogy összeesett előttem.-Becc...-simogattam meg e fejét a könnyimmel küszködve. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, így hátra néztem... nem az volt, akire számítottam... nekik itt sem kéne lenniük... akkor meg miért?
-Szia Stef.-mosolygott rám szélesen Stiles, mire Isaac Becca-hoz sietett.
-Becc... Becc... Becc...-rázogatta Isaac, majd mikor eldöntötte, hogy úgy sem használ felkapta és elindultunk vissza közösen vissza a házhoz. Amikor beléptem elsőnek Stefan és Damon fogadott, majd nagyon csúnyán néztek, amikor beléptek a srácok is, de Stefan tekintete aggódóvá vált, amikor meglátta Becca-t.
-Mi van Becca-val?-kérdezte Stefan és odasietett, de mikor hozzá akart érni Isaac rögtön villantotta a fogait és szemeit.
-Kutyus, ne morogj az öcsémre...-mondta még mindig szúrós tekintettel Damon. Hirtelen Becca egy nagy levegőt véve nyitotta ki a szemét és ijedten nézett körül.
-Becc...-mosolygott Isaac és Stefan egyszerre. Becca rendesen kiugrott Isaac karjaiból és elkezdett tolatni...
-K... kik vagytok ti?!-kérdezte ijedten, majd a lábára nézett és kiakart menni az ajtón, de Scott elkapta őt.-K... kérlek hagyjatok békén...-dadogta Becca. Ez a kiskorára emlékeztetett, mivel ilyen volt, mikor a szüleink összeköltöztek. Hirtelen megöleltem, mire lefagyva állt és hirtelen a fejéhez kapva sikított egyet.
-Becca...-rohant hozzá Isaac, Scott, Stiles és Stefan.
-Mi volt vele az erdőben?-pillantott rám idegesen Isaac.
-Futott és hirtelen összeesett. Előtte beleállt a lábába a kés, mivel leejtette és a kettő között sírt is.-idéztem fel az emlékeimet.-Becca volt még valami ma?-kérdeztem és amikor felnézett elkezdett mosolyogni.
-Isaac!-ugrott a fiú nyakába, aki ennek következtében felborult, majd oldalra nézett.-Skacok!-ölelte meg Scott-ot és Stiles-t.-Mit kérdeztél Stef?-mosolygott rám a testvérem.
-Mi van?! Az előbb még azt sem tudtad, hogy mi van...-mondtam, mire Becca szúrós tekintettel nézett rám, mintha valami hülye lennék.
Sziasztok! Bocsi a sok kihagyás miatt és, hogy elég rövid lett most a rész, de nem nagyon tudom, hogy Lana, hogy is szeretné végül is folytatni a sztorit, de ígérem, majd beszélek vele és Lana, ha ezt látod akkor majd, ha találkozunk beszéljünk, vagy írj Fb-n légyszi... és szólj ha baj van a résszel...
XOXO Eva B.
-Na hagyjuk.-mondta Stef.-Amúgy jól van mindenki?
-Aha.-mondtam mosolyogva.-Egyébként találtam egy új oldalt a könyvben...
-Na és miről volt szó?-kérdezte Stef.
-A te erőd nagyon fontos, de az enyém nélkül nem nagyon tudod használni, mivel nekem kell téged megvédenem. Azt mondják, hogy jobb lenne, ha emberfeletti lények lennénk. Egyébként nagyon ritkán fordul elő, hogy emberek kapják ezeket a képességeket, sőt még nem is fordult elő ilyen. Mindig volt valami cél az olyanokkal, mint mi, de most semmi jelentőségét nem észleli a könyv. Nagyon óvatosnak kell lennünk és nyugodtnak kell lenned.-mondtam.
-Miért te lehetsz ideges?-vonta fel kérdőn a szemöldökét Stef.
-Hogy máshogy védhetnélek meg?-kérdeztem mosolyogva.-Na írjuk meg a lenyót és együnk.
-Oké.-mondta mosolyogva Stef, majd elindultunk a szobánkba felfelé. A szobámba érve szédülni kezdtem, de nem nagyon tudom, hogy miért is. Inkább nem foglalkoztam vele, hanem leültem megírni a házit. Mikor kész lettem erős fájdalom hasított a fejembe, így lementem és bevettem egy fájdalomcsillapítót. Nekiálltam a vacsorának és mikor Stef kész lett, ő is segített. Hirtelen nagyon megszédültem, így nem is foglalkozva a késsel a kezembe kapaszkodtam meg a konyhapultban. A kés hirtelen esett ki a kezemből, de nem ért földet és egy erős fájdalmat éreztem, majd sós könnyek folytak végig az arcomon. A lábamra pillantottam és ott volt benne a kés. Stef ledermedve figyelt engem, míg én lehajoltam és kivettem a lábamból a kést.
-Ó, hogy az a...-kezdtem bele "imámba".-Stef hoznád az elsősegély dobozt vagy megvárod míg elvérzem?
-Hozom, hozom.-kapott észbe Stef, majd felrohant az emeletre és lehozta azt. Én leültem és elkezdtem leápolni a sebem, míg ő össze-vissza rohangált, majd egy ajtócsapódást hallottam. Kb. 5 perc múlva Stef Stefan és Damon társaságában lépett be a nappaliba.-Légyszi, csinálj valamit Stefan!
-Nem megmondtam, hogy jól vagyok?-kérdeztem mérges pillantásokkal illetve testvéremet, mire ő ezt csak egy aggódó pillantással viszonozta.
-Te meg mit csináltál?-lépett közelebb Stefan.
-Csak a lábamba állt a kés...-játszottam a nemtörődömöt, de közben nagyon fájt a lábam.-Nyugodtan menjetek haza, Stef nem szeretnél még valakit riadóztatni? Mondjuk Isaac-et, Scott-ot vagy épp Stiles-t?!-pattantam fel mérgesen, majd a lábammal nem törődve indultam el kifelé, úgy, hogy majdnem fellöktem a vendégeinket is.
Stefanie Jonson
-Becca!-kiabáltam utána, de ekkor becsapódott a bejárati ajtó. Gyorsan kiszaladtam Becca után és azt láttam, hogy sír. Hirtelen megláttam egy ismerős kocsit... Stiles... akaratomon kívül kezdtek el potyogni nekem is a könnyek a szememből. Mikor megtöröltem a szemem láttam, ahogy Becca elrohan és láttam a vérfoltokat mögötte. Ösztönösen futottam utána... az erdőbe ment és egyszer annyit láttam, hogy összeesett előttem.-Becc...-simogattam meg e fejét a könnyimmel küszködve. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, így hátra néztem... nem az volt, akire számítottam... nekik itt sem kéne lenniük... akkor meg miért?
-Szia Stef.-mosolygott rám szélesen Stiles, mire Isaac Becca-hoz sietett.
-Becc... Becc... Becc...-rázogatta Isaac, majd mikor eldöntötte, hogy úgy sem használ felkapta és elindultunk vissza közösen vissza a házhoz. Amikor beléptem elsőnek Stefan és Damon fogadott, majd nagyon csúnyán néztek, amikor beléptek a srácok is, de Stefan tekintete aggódóvá vált, amikor meglátta Becca-t.
-Mi van Becca-val?-kérdezte Stefan és odasietett, de mikor hozzá akart érni Isaac rögtön villantotta a fogait és szemeit.
-Kutyus, ne morogj az öcsémre...-mondta még mindig szúrós tekintettel Damon. Hirtelen Becca egy nagy levegőt véve nyitotta ki a szemét és ijedten nézett körül.
-Becc...-mosolygott Isaac és Stefan egyszerre. Becca rendesen kiugrott Isaac karjaiból és elkezdett tolatni...
-K... kik vagytok ti?!-kérdezte ijedten, majd a lábára nézett és kiakart menni az ajtón, de Scott elkapta őt.-K... kérlek hagyjatok békén...-dadogta Becca. Ez a kiskorára emlékeztetett, mivel ilyen volt, mikor a szüleink összeköltöztek. Hirtelen megöleltem, mire lefagyva állt és hirtelen a fejéhez kapva sikított egyet.
-Becca...-rohant hozzá Isaac, Scott, Stiles és Stefan.
-Mi volt vele az erdőben?-pillantott rám idegesen Isaac.
-Futott és hirtelen összeesett. Előtte beleállt a lábába a kés, mivel leejtette és a kettő között sírt is.-idéztem fel az emlékeimet.-Becca volt még valami ma?-kérdeztem és amikor felnézett elkezdett mosolyogni.
-Isaac!-ugrott a fiú nyakába, aki ennek következtében felborult, majd oldalra nézett.-Skacok!-ölelte meg Scott-ot és Stiles-t.-Mit kérdeztél Stef?-mosolygott rám a testvérem.
-Mi van?! Az előbb még azt sem tudtad, hogy mi van...-mondtam, mire Becca szúrós tekintettel nézett rám, mintha valami hülye lennék.
Sziasztok! Bocsi a sok kihagyás miatt és, hogy elég rövid lett most a rész, de nem nagyon tudom, hogy Lana, hogy is szeretné végül is folytatni a sztorit, de ígérem, majd beszélek vele és Lana, ha ezt látod akkor majd, ha találkozunk beszéljünk, vagy írj Fb-n légyszi... és szólj ha baj van a résszel...
XOXO Eva B.