1. rész

Rebecca Scott

Mystic Falls-ba érve rögtön a városházára mentünk Stef-fel és találtunk egy kisebb házat is magunknak, majd elmentünk beiratkozni a suliba.  Az igazgatói irodába én csak néztem Stef meg intézkedett.

-Szóval mindketten 17 évesek vagyunk és lehetőleg egy osztályba szeretnénk kerülni.-Mondta mosolyogva Stef.-

-Elnézést kérek hölgyeim, de ez nem kívánságműsor.-Jelentette ki az igazgató, mire én csak felálltam és elindultam kifelé.-

-Mégis hová mész?-Kérdezte az igazgató és Stef egyszerre.-

-Ha már nem lehetek egy osztályba a tesómmal akkor passzolom a sulit.-Mondtam, mire Stef is követte a példám, de ekkor az igazgató felpattant.-

-Na jó, legyen!-Kiabált utánunk, mert mi már kimentünk az irodájából.-

-Mikor kezdünk?-Mentünk vissza.-

-A hétfő megfelel vagy még kell idő a beilleszkedéshez?-Kérdezte az igazgató.-

-Jó lesz.-Vágtam rá, majd elindultunk Stef-fel kifelé, de az igazgató még utánam szólt.-

-Kemény tárgyalópartner Ön Miss Scott.-Mondta, de én nem foglalkoztam vele csak otthagytam. A beiratkozás után ismét hazamentünk és felosztottuk a szobákat, majd kipakoltunk. Lefürödtünk és leültünk TV-t nézni. Ekkor csörögni kezdett a mobilom, ahogy Stef-é is. Engem Isaac hívott, Őt valószínűleg Stiles, de nem vettük fel. Nem akarjuk, hogy veszélyben legyenek miattunk így még beszélni sem beszélünk velük. Hiányzik Isaac, meg minden, de az lenne neki a legjobb, ha elfelejtene. Még megnéztük azt amit a TV-ben adtak bár nagyon nem tudtuk, hogy mi megy, aztán elmentünk aludni. Reggel kicsit késve ébredtem, de Stef már készen volt. Nagyon szeretem amikor nem kelt fel.

-Engem felkelteni luxus?-Kérdeztem, majd elővettem a szekrényemből egy ruhát, ami elsőnek a kezem ügyébe került. Gyorsan megfésülködtem, majd elindultunk a suliba. Hála az égnek nem volt olyan messze, de amikor a suli előtt mentünk át, majdnem elütött minket egy piros kocsi. A srác kipattant a volán mögül és odarohant hozzánk.

-Jól vagytok?-Kérdezte.-

-Nem látsz a szemedtől vagy mi?!-Akadtam ki.-Majdnem elütöttél minket!

-Becca, nyugi!-Fogta meg a karom Stef.-

-Te csak ne mondd nekem, hogy nyugi!-Kiabáltam, mire pár ember ránk kapta a tekintetét.-Ez a vadbarom majdnem elütött minket és te még megakarsz nyugtatni?!

-Hallgass a barátnődre.-Jelentette ki a srác.-

-Te csak fogd be vakegér!-Kiabáltam még hangosabban, ekkor már majdnem mindenki minket nézett.-Azt még elnézném, ha csak engem sodortál volna veszélybe, de a tesómat hagyd ki ebből! Tudod mit?! A tesóm most szépen bemegy a suliba én meg itt maradok, hogy elüthess!

-Most már elég Becca!-Ordított rám Stef, mire befogtam. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittem.-

-Kösz, hogy visszafogtad...-Nézett rám a srác lesajnálóan.-

-Bocsi, nem mindig ilyen. Csak most költöztünk ide és hát elég rosszul indult a napja.-Mosolygott Stef, majd berángatott a suliba és ott bementünk a terembe. Mindenki tekintete ránk szegeződött, csak két hely volt az első padba. Mi helyet foglaltunk ott és nemsokkal később egy tanár lépett be.

-Sziasztok!-Nézett ránk.-Én vagyok az osztályfőnök Mrs. Daniels. Ha valamilyen problémátok van, csak szóljatok.

-Ami azt illeti...-Kezdtem volna bele, de Stef eltakarta a számat.-

-Semmi, semmi.-Mondta mosolyogva, majd követtük az Ofit, hogy bemutasson minket az osztálynak.-

-Fiúk, lányok! Ők itt Stefanie Jonson és Rebecca Scott.-Mutatott ránk.-Az új osztálytársaitok, Beacon Hills-ből jöttek és ott minta tanulók voltak. Lányok, szeretnétek még valamit hozzáfűzni?

-Nem, semmit.-Vágtuk rá Stef-fel egyszerre. A bemutatásunk után visszaültünk a helyünkre és kezdetét vette az óra. Egyik órán sem figyeltem, mivel csak az a srác járt a fejemben. Valami gyanús volt vele kapcsolatban. Suli után ismét hazagyalogoltunk és Stef nekiállt a házinak, de nem jutott vele sokra, mert nem volt hozzá kedve. Leültünk TV-t nézni, de ekkor csengettek.

-Biztos a szomszédok!-Pattant fel mosolyogva Stef és én is követtem a példáját. Az örömöm addig tartott, míg meg nem láttam, hogy ki áll az ajtóban.

-Muszáj neked a szomszédban laknod?-Kérdeztem, majd mielőtt válaszolhatott volna rácsaptam az ajtót.

-Becca!-Nézett rám dühösen Stef, majd kinyitotta az ajtót ismét. Ő csak kérdőn nézett rám, mire én felfelé indultam, de Stef elkapta a kezem.-Mi járatban errefelé? Nem jössz beljebb?

-Nem, csak üdvözölni jöttem titeket.-Mondta mosolyogva, mire én csak megforgattam a szemem.-

-Most, hogy sikerült a küldetésed, mehetsz is.-Mondtam, majd felmentem az emeletre a szobámba. Komolyan, Stef-fel mi van, hogy itt jópofizik ezzel az alakkal? A szobámba érve elővettem a könyvet és tanulmányozni kezdtem, majd egy még soha nem látott oldalt fedeztem fel. Lerohantam Stef-hez, hogy megmutassam neki, de amikor megláttam, hogy mégis behívta Mr. Vakegeret megálltam.-Hát te?

-Stef erősködött, hogy jöjjek be.-Jelentette ki, mire én elkaptam Stef kezét és a konyhába rángattam.

-Nézd!-Mutattam az ismeretlen oldalt, de ő csak nevetett egyet.-Most min röhögsz?

-Hát azon, hogy azon egy üres lap.-Nevetett tovább.-

-Üres a fenéket.-Jelentettem ki, de ekkor eltűnt nekem is az írás.-Ne már... ez tényleg üres.

-Ugye?-Mosolygott Stef, majd kikuksolt a vendégünkhöz.-

És most elmagyaráznád, hogy minek hívtad be Mr. Vakegeret?-Kérdeztem.-

-Stefan Salvatore a neve.-Mosolygott.-És azért, mert bocsánatot akar tőlünk kérni.

-Ja, jó.-Mondtam, majd kimentem és leültem az asztalhoz Stafan-nal szemben, de ekkor egy fura érzés vett rajtam erőt. Bűntudatot éreztem és megbánást, mert kiabáltam vele. Épp szóra akarta nyitni a száját, de ekkor csak rámosolyogtam.-Bocsi, hogy kiabáltam veled. Rossz napom van és kész. Hadd mutatkozzam be rendesen. Rebecca Scott vagyok, 17 éves. Beacon Hills-ből jöttünk és Stef testvére vagyok.

-Örülök a találkozásnak!-Mosolygott Stefan.-Az én nevem Stefan Salvatore és nagyon sajnálom a reggelit... figyelmetlen voltam. Hogy engesztelhetnélek ki titeket?

-Nem kell semmit tenned értünk, véletlen volt.-Mondta Stef mosolyogva, majd leült mellém és lerakott pár szelet sütit az asztalra.-

-Ezt mikor sütötted?-Néztem rá kérdőn.-

-Ma sütöttük délután, mondjuk eléggé üveges volt a tekinteted.-Nevetett fel.-