2. rész

Rebecca Scott

Nagyon jól elvoltunk a szomszéddal és rájöttem, hogy egész kedves. Késő estig beszélgettünk és számot is cseréltünk. Megígérte, hogy majd bemutatja a bátyját is, ha lesz rá ideje. A házit késő este írtuk meg és utána már csak zuhanyoztunk, majd lefeküdtünk aludni. Reggel fura érzésem támadt. Olyan volt, mintha valaki figyelne, de mikor kinyitottam a szemem nem volt ott senki. Felöltöztem, megfésülködtem és feldobtam egy laza sminket, majd lementem reggelit készíteni. Kb. 10 perc múlva Stef is csatlakozott hozzám. Miután megreggeliztünk felvettük a táskánk és a cipőnk, majd kiléptünk az ajtón és kulcsra zártuk azt.

Amikor megfordultam Stefan állt mögöttem.

-Basszus! Ne ijesztgess!-Szóltam rá, de ő csak nevetett.-Amúgy mit szeretnél?

-Elvihetlek titeket suliba?-kérdezte mosolyogva. Kedves srác, de még mindig fura érzésem van vele kapcsolatban. Vajon miért? Lehet, hogy ezt sosem fogom megtudni?-Elővigyázatosságból, hogy nehogy még egy vakegér majdnem elüssön titeket.

-Hmmm... -Vakartam meg a fejem és úgy tettem, mintha hezitálnék.-Legyen.

-Akkor indulhatunk?-Mutatott a kocsija felé. Mi csak bólintottunk és beültünk. Stef lett hátulra ültetve és nem nagyon tetszett neki a dolog. Amikor a sulinál kiszálltunk a kocsiból mindenki csak minket nézett. Mit kell annyira nézni?

-Stefan...-Böktem oldalba.

-Igen?-Pillantott rám rögtön.

-Mit néznek ennyire?-Kérdeztem.

-Nem szoktam embereket fuvarozni suliba ok nélkül.-Jelentette ki mosolyogva.

-És mi okod volt arra, hogy minket elhozz?-Kérdeztem.

-Nem tudom.-Rántotta meg a vállát és épp a termünkhöz értünk. Mindhárman bementünk, mire kérdőn néztem Stefanra.-Nem vetted észre, hogy osztálytársak vagyunk?

-Mi, tényleg?-Szőkéskedtem.-Tegnap észre sem vettelek.

-Pedig mögötted ülök.-Mosolyodott el.-Nagyon pipa lehettél, ha nem vettél észre.

-Stef te ezt tudtad?-Pillantottam a csendben üldögélő lányra.

-Persze.-Jelentette ki mosolyogva.
-Akkor erről csak én nem tudtam?-kérdeztem, miközben összekulcsoltam a karomat a mellkasom előtt. Ekkor Stefan elmosolyodott és az ajtóhoz sétált.
-Kövess!-adta ki a parancsot, én pedig ellenkezés nélkül cselekedtem. Így történt az első lógásom ebben a suliban.

-Mondja, mi a gondja?-Kérdeztem nevetve, de ő komoly fejjel méregetett engem.-Mi az már?
-Valamiért nagyon furcsa vagy te nekem.-Jelentette ki egyszerűen.-De szimpatikus vagy, eddig...
-Te is furcsa vagy, mit ne mondjak.-Rántottam vállat és elindultam a suli irányába, majd hátra pillantottam.-Ennyi lenne?
-Igen.-Mondta, majd követett és amikor a suliba értünk pontosan kicsengettek az első óráról. Elég messze mentünk a sulitól beszélgetni. Beléptünk és minden szem ránk szegeződött, de mikor tovább haladtunk akkor is figyeltek minket.
-Mi a fene van már megint ezekkel?-Pillantottam Stefanra, aki csak szó nélkül rájuk nézett, mire folytatták tovább a tennivalóikat.
-Hol voltatok?!-Akadt ki Stef.
-Mi van veled?-Kérdeztem, mire megragadta a kezem és arrébb rángatott.
-Stefant kereste a bátyja és elég mérgesnek tűnt.-Vakargatta a fejét Stef..
-Stefan, itt volt a bátyád és mérgesen keresett.-Fordultam a fiúhoz, aki csak nevetett.
-Már megint ijesztgeti az osztálytársaimat...-Vakargatta a fejét.
-Biztos nem lehet annyira ijesztő.-Nevettem fel, majd leültünk, mert becsengettek. A nap többi részén Steffel beszélgettem, de láttam, hogí valami gond van, így amikor hazaértünk faggatni kezdtem.-Stef mi van veled?! Nem ilyen szoktál lenni! Mit csinált Stefan bátyja?!
-Csak majdnem megölt.-Mondta halkan, mire én csak kiakadtam és a szomszéd felé vettem az irányt, Stef pedig követni kezdett. Dögömböltem az ajtón, ahogy csak bírtam, mire egy mérges ismeretlen arccal találtam szembe magam.
-Mit akarsz?!-Rivallt rám, de én nem ijedtem meg. Stef hátrébb lépett és félve mérte végig az alakot.
-Minimum egy bocsánatkéréssel tartozol a testvéremnek!-Kiabáltam rá, mire elakarta kapni a nyakamat, de gyorsabb voltam és egy lendületet véve a falnak taszítottam.-Hallgatlak.
-Becca...-Hallottam Stef hangját, ekkor rá néztem és láttam, hogy Stefan ott áll mellette, elég idegesnek tűnt. Hirtelen rontott nekem, de nem járt sikerrel, mivel a bátyja közeléből akart eltaszítani, de egy tapodtat sem mozdultam.
-Tudod mit csinált?! Megakarta ölni Stefet!!!-Kiabáltam el magam, mire hirtelen becsapódtak az ajtók és az ablakok.-Stef, menj haza!
-Mi volt ez?-Kérdezte Stefan, mire csak elengedtem a bátyját és a könyvemet találtam a földön. Kinyitottam azt és megjelent az az oldal, ami tegnap eltűnt. Leültem és elkezdtem olvasni azt. A fiúk egyszerűen nem bírtak a közelembe jönni, majd mikor elolvastam azt amit szerettem volna rájuk mosolyogtam.
-A kérdésre válaszolva, ez lesz, ha Stefet bántani akarjátok.-Jelentettem ki, majd kimentem az ajtón.